Sucre – A fehér város

2023 július   9 perc     0 hozzászólás

Az Andokban fekvő Sucre városa Bolívia szívében található, és az ország legszebb városának tartják. Sucre 360 000 lakosával ma már csak Bolívia ötödik legnagyobb városa. A legnagyobb város 1,9 millió főt számláló Santa Cruz de la Sierra, amely csaknem 500 km-re keletre, és így már az Andokon kívül fekszik.

A város mintegy 2800 m tengerszint feletti magasságban fekszik, ami egész évben enyhe hőmérsékletet biztosít. Az átlaghőmérséklet körülbelül 16 fok. Így, bár tél közepén voltunk Sucre-ban, napsütésben és kellemes hőmérsékleten, pólóban fedezhettük fel a várost.

Ahogy a városban sétáltunk, egyből feltűnt a sok fehér homlokzat, amely a városnak a La ciudad blanca, azaz a fehér város jelzőt kölcsönözte. A spanyolok hatására Sucre épületei gyarmati stílusban épültek, a helyi építészeti hagyományokat az európai stílusokkal vegyítve. Ma is számos jól megőrzött történelmi épületet rejt a 18. századból, ami miatt Dél-Amerika legépebben fennmaradt gyarmati városának, valamint 1991-ben az UNESCO Világörökség részévé választották.

Központi piac

A város éjjel-nappal rendkívül élénk, az utcákon és a parkokban óriási a nyüzsgés, ahol főként nők és gyerekek árulnak nemcsak különféle élelmiszereket, de gyakorlatilag mindent. A gyümölcsöktől kezdve, az édességeken és a friss pattogatott kukoricán át, egészen szerszámokig vagy akár kerítéslécekig bármit találhatunk. Az utcai árusokon kívül persze még ott vannak a piacok, ahol főleg friss gyümölcsöt és zöldséget árulnak. A Mercado Centralban, vagyis a központi piacon tojást, húst, drogériás termékeket és ruhákat is árulnak. Ezenkívül található benne egy hatalmas étkezési terület is, ahol bolíviai finomságokat lehet ebédelni. Közvetlenül mellette több gyümölcslé stand van, amelyek banánból, papayából, kiviből stb. finom gyümölcsleveket készítenek. De találtunk süteményes részleget is, hatalmas tortákkal. Az utcán is gyakran látni embereket hatalmas süteményekkel a kezükben.

Ahogy a Mercado Centraltól a Plaza 25 de Mayo térig sétáltunk, az autók egyre kevesebbek autót láttunk, míg végül teljes nyugalom lett. Mint azt már Santiago de Chiléből tudjuk, Sucréban is tilos vasárnaponként a belvárosban autózni. Így nyugodtan és stresszmentesen, kipufogó és dudáló forgalom nélkül sétálhattunk a központban.

Május 25. tér

Sucre főtere, a zöld, fákkal szegélyezett Plaza 25 de Mayo nyugodt légköre a fiataloktól az idősekig sokakat hívogat vasárnaponként időt tölteni. Miközben a gyerekek a galambokat kergették, egy csapat idősebb nő figyelte őket, és egy zenekar élőzenével vidám hangulatot varázsolt a térre.

A parkban három emlékmű található Simón Bolívar, Antonio José de Sucre és Bernardo de Monteagudo szabadságharcosoknak. Az eredetileg Ciudad de la Plata de la Nueva Toledo, vagyis Új Toledo ezüstvárosa, vagy röviden La Plata, azaz Ezüst nevet viselő települést Pedro Anzúrez spanyol hódító alapította 1538. szeptember 29-én. A város a Potosí ezüstben gazdag városához való közelsége miatt gyorsan növekedett. Sőt, a 2800 méteres tengerszint feletti magassága miatt Sucre jobb életkörülményeket kínált az embereknek, mint a 4000 méter magasan fekvő Potosí. Ami ahhoz vezetett, hogy a kulturális, közigazgatási és vallási központok itt épültek.

A 19. század elején zajlottak az első szabadságharcok az anyaország Spanyolország ellen. Az 1809. május 25-én és 26-án La Plata városában lezajlott népfelkelést, a Chuquisaca forradalmat Dél-Amerika első szabadságkiáltásaként jellemzik. 1824-ben a függetlenségi harcos és diktátor Simón Bolívart Peru és Alto-Peru, a mai Bolívia hadseregparancsnokává nevezték ki. Tábornoka, Antonio José de Sucre segítségével ugyanebben az évben az ayacuchói csatában legyőzték a spanyolokat. A Spanyolországtól való függetlenséget 1825. augusztus 6-án kiáltották ki. Alto-Perut ugyanebben az évben nevezték át Bolíviának, a szabadságharcos Simón Bolívar tiszteletére. La Plata városát Antonio José de Sucre után Sucre-ra keresztelték át, és ezzel egyidejűleg Bolívia fővárosává vált. Simón Bolívar lett Bolívia első elnöke, de rövid idő után lemondott erről a tisztségről Antonio José de Sucre javára. Simón Bolívar ekkoriban írta meg az első bolíviai alkotmányt a Casa de la Libertadban, amely közvetlenül a Plaza 25 de Mayo téren található és 1825-ben a Függetlenségi Nyilatkozatot aláírásának helyszíneként is szolgált. A kongresszus 1898-ig ülésezett a Casa de la Libertadban, miután az ezüst jelentőségének csökkenésével Potosíban gazdasági hanyatlás kezdődött, ami a mindössze 80 kilométerre fekvő fővárost, Sucre-t is mélyen érintette. A kormány székhelyét ezért 1899-ben Sucreból La Pazba helyezték át. Sucre azonban a mai napig Bolívia alkotmányos fővárosa, ahol a Legfelsőbb Bíróság székhelye is található. Bolíviát ezért a köznyelvben két fővárossal rendelkező országként emlegetik.

A Plaza 25 de Mayo téren található a kormánypalota, közvetlenül mellette pedig a Guadalupei Szűzanya római katolikus katedrális bazilika, amely hosszú, több mint 200 éves építési ideje miatt a barokk és a reneszánsz hatásait is magába szívta.

A tér további érdekes épülete a Museo del Tesoro, azaz a Kincstár múzeum, ami a bolíviai nemesfémek és drágakövek eredetét és művészetét mutatja be. Ugyan az ezüst- és aranyművesség régi hagyományait is részletesen bemutatja, de a múzeum fénypontja a kétszínű ametrin drágakő, amelyet bolivianitnak is neveznek, mivel csak Bolíviában fordul elő.

Közvetlenül a múzeum mellett két nemes csokoládébolt is található: a „Para Ti” (neked) és a „Taboada”. Sucre a csokoládé fővárosának számít, így mindenhol lehet édességet és csokoládét vásárolni. A kakaóbabot a helyi lakosok az Amazonas vidékén szüretelik, melyekből aztán a sucrei csokoládégyárakban finom csokoládé készül.

San Felipe Neri templom

La Recoleta kolostor

A szűk utcákon tovább sétálva festői fehér házak homlokzatával és íves lámpáival találkozhattunk. Elhaladtunk a Museo de Arte Indígena, azaz az őslakos művészetek múzeuma mellett, ahol a Jalq’a és Tarabuco népek szőtt textíliáit állítják ki, majd elértünk a Plaza Pedro de Anzúrezre, amelyet Sucre alapítójáról neveztek el. A tér körül található az 1601-ben épült La Recoleta kolostor, amely a ferences rendhez tartozik és ma múzeumként működik. Árkádos folyosóiról csodálatos kilátás nyílik az egész városra, a fehér falakkal és piros háztetőkkel. Megnéztük a naplementét, miközben egy őslakos csoport hagyományos táncot adott elő.

Churuquella hegy

A La Recoleta kolostor közvetlenül a Churuquella hegy lábánál található. Az eukaliptuszfákkal borított hegyre egy meredek kőlépcsőn keresztül tudtunk felmenni. Az út mentén kőből készült kegyhelyek jelképezik a keresztút 12 állomását, amelyeket Jézus halála előtt elszenvedett. A csúcson Jézus Szíve kápolna áll a rajta magasodó Jézus szoborral (la Capilla del Sagrado Corazón de Jesús).

Amikor felértünk a csúcsra, erős füstszag terjengett. Ahogy körbejártuk a kápolnát, több fekete hamu maradványt is láttunk. Ezek a hagyományos ruhát viselő helybéliek vallásos szertartásaihoz tartoznak. Nem maradtunk sokáig a dombon, mert egyrészt a kilátást az eukaliptuszfák korlátozták, másrészt a szent hely ellenére itt is rengeteg szemét volt.

Símon Bolívar park

A Símon Bolívar Park Sucre legnagyobb parkja, melyet a 17. század közepén alakítottak ki, majd a 18. században francia stílusban építették át az Eiffel-torony és a Diadalív másolataival. Érdemes megemlíteni, hogy az itteni Eiffel-tornyot szintén Gustav Eiffel tervezte és építőanyagaként az eredeti francia Eiffel-torony megmaradt anyagai szolgáltak.

A park nyugalmat áraszt magából. A magas fák, a színes virágok és a nagy, zöld pázsitok hosszúra nyúlt üldögélésre és piknikezésre invitálnak. Mondjuk amikor mit ott jártunk, szabadtéri parkfesztivál volt körhintákkal és sok-sok ételstanddal. És az emberek özönlöttek a folyosókon, miközben a zene hangosan visszhangzott a téren.

A park elején található a legfelsőbb bíróság, a Corte Suprema de Justicia, melyet Antonio José de Sucre alapított 1827-ben.

Köztemető

Ahogy a temető felé sétáltunk, észrevettük, hogy előtte, a földön ülve, hagyományos ruházatukban különböző virágokat árulnak. Mint azt a Maraguába tett túránk során megtudtuk, ezek közül az asszonyok közül sokan Sucre környéki falvakból származnak és naponta több órás utat tesznek meg, hogy Sucreban eladhassák a saját termesztésű virágaikat.

Mi egy vasárnapon látogattuk meg a temetőt, sok családot láttunk, akik a szeretteik sírját jöttek rendbe tenni. Ami nekünk egyből feltűnt, hogy az európai temetőkkel szemben itt mindenki jókedélyesen beszélgetett és nagyokat nevetett. Sőt még harapnivalót is lehetett bent vásárolni. Halottak napján Bolíviában egy komplett fesztivált rendeznek a temetőkben, ami október 31-től november 2-ig tart. Ilyenkor az emberek grilleznek, zenét hallgatnak, énekelnek és ajándékokat hoznak elhunyt hozzátartozóiknak. Európában ezzel szemben csend és gyász uralkodik a sírkövek között.

A temetőbe, ami az UNESCO Világörökség része, egy nagy főkapun keresztül léptünk be. A széles középső utat öreg fák szegélyezték, melyek árnyékot és kellemes hűvöset biztosítottak. Az út mentén kovácsolt vas padok álltak. A temető első részében óriási síremlékek álltak, amelyek szinte mauzóleumoknak tűntek. A temető ezen legrégebbi részén nyugszanak a város leggazdagabb emberei és politikusai, például Bolívia korábbi elnökei.

A középső és hátsó területeket sírkamrák alkották. Ezekben sorházakhoz hasonló épületekben a sírok több emeleten, hosszú sorokban helyezkednek el. Minden sírt képekkel, virágokkal, emléktárgyakkal, keresztekkel és sok mással díszítettek, melyek egy-egy történetet mesélnek el az elhunyt személyekről. A temető egyes területei kis kerteknek tűntek és olyan érzést keltettek, mintha egy zöld parkban sétálnánk.

Médiatár

Hozzászólások