Parque El Boldo Zapallar

2023. 04. 02.    5 perc    0 hozzászólás

Egy héttel a DAV-val a Cerro Cortaderán tett túránk után együtt jöttünk el autóval a Zapallar falu közelében lévő Parque El Boldóba. Ez a park Santiagótól kb. 2 óra autóútra északnyugatra, közvetlenül a Csendes-óceán partján található. Kifejezetten korán kell indulnunk, mivel a parkba a belépés napi 35 főre korlátozott. Ez ugyanis egy védett magánterület.

Zapallar településen található egy 2500 hektáros ereklyés erdő, amely különösen természetes, eredeti erdőterület, és így a helyi táj évezredekkel ezelőtti tanúja. Ezt a kontinentális és a tengeri hatások egyaránt befolyásolják, így egy ritka mediterrán tengerparti ökoszisztéma jön létre, amely csak néhány helyen található Chile központi partvidékén. A Föld szárazföldi felszínének mindössze 2,2%-át borítja mediterrán ökoszisztéma, de nagy biodiverzitása miatt a létező növényfajok 20%-nak ad otthont. Ilyenek találhatók Chilében, Kaliforniában, a mediterrán térségben, Dél-Afrikában és Ausztráliában.

A parti menti erdő növény- és állatvilága alkalmazkodott a szélsőséges éghajlati viszonyokhoz, ami az ökoszisztéma rendkívüli biológiai sokféleségét eredményezte. A dombok elhelyezkedése, valamint a tengeri szelek kedveznek a part menti ködnek, amely az erdő fölé száll, és nedvességet hoz az erdőbe. A zuzmóval borított öreg fák különös hangulatot árasztanak itt.

Az erdőt egyre jobban kiszorította a növekvő ingatlanépítés, így 2008-ban megalakult egy egyesület, amely azóta is azon dolgozik, hogy megőrizze a reliktum erdő ökoszisztémáját és biológiai sokféleségét. Két évvel később megalapították a 70 hektáros Parque El Boldót, amely az azonos nevű, 520 méter magas dombon található. A parkban 2017 óta természetvédelmi jogok vannak érvényben. A parkot a turisták számára is hozzáférhetővé tették, hogy az emberek megismerhessék és aktívan részt vehessenek a parti erdők védelmében. Két kijelölt túraútvonalat hoztak létre, hogy az emberek testközelből tapasztalhassák meg a természetet. A parkról bővebben itt lehet olvasni.

Miután kitöltöttük a bejelentkezési lapot, úgy döntöttünk, hogy a valamivel hosszabb útvonalon megyünk fel a csúcsra. A Cerro Cortaderára vezető túrával ellentétben, ahol a hőmérséklet jóval 30 °C fölött volt és extrém szárazság uralkodott, itt hűvös és enyhén párás az éghajlat, ami nagyon jellemző az erdőre. Két hét Santiago után nagyon örültünk, hogy végre újra erdőt láthattunk, és hogy lehetőségünk nyílt túrázni ebben az egyedülálló környezetben.

Körülbelül egy óra múlva elértük a csúcsot, ahonnan a sok fa miatt csak részleges kilátás volt. Ezért továbbmentünk a jelzett kilátóhoz, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Csendes-óceán partjára és Zapaller falura. Az enyhe tengeri szél a szabadság érzését árasztotta. Itt leültünk az árnyékban, megettük a csomagolt ebédünket, és csak elégedetten néztünk a távolba. Eközben visszagondolunk a Cerro Cortaderára, és elcsodálkozunk azon, hogy milyen szélsőségesen meg tud változni a táj Chilében ilyen kis távolságon belül.

Továbbmentünk, és felfedeztünk egy ködfogót, amely ködből ivóvíz állít elő. A part menti ködöt a szél a hegyekbe viszi, ahol a ködfogók vannak elhelyezve. A szél átfújja a ködöt a hálón, ahol az úgynevezett ködkondenzáció jön létre. Ehhez nedvességgel telített levegő szükséges, ami az éjszaka folyamán lehűl és lecsapódik. Az így keletkező vízcseppek a hálóra tapadnak és addig nőnek, amíg a gravitáció hatására a háló alatt található ereszcsatornába hullanak. Az ereszcsatorna összegyűjti a cseppeket, és egy tartályba vezeti őket, ahol a vizet tárolják.

Katja számára (vízimérnök) természetesen ez volt a csúcspont, és nagyon szerette volna megnézni a természeti jelenséget éjszaka, de sajnos a park ilyenkor zárva van. De talán a jövőben lesz még erre lehetőség egy másik helyen.

A tengert a jobb oldalunkon követve, lassan visszasétáltunk az autónkhoz, amellyel aztán a part mentén dél felé haladtunk. Maitencillo településen megálltunk egy étteremben, hogy együnk valamit. Mivel közvetlenül a tengerparton vagyunk, az étlap főleg halakból és tenger gyümölcseiből állt. Mi a klasszikus empanadas de horno mellett döntöttünk, sajttöltelékkel 😆. Közös előételként barátaink parmezánnal megszórt kagylót rendeltek, amit az ő unszolásukra muszáj volt megkóstolnunk. Hát végülis a parmezán tényleg nagyon finom volt 😄.

Ebéd után kimentünk a tengerpartra, amely a part menti sziklaszirtek miatt egy kis védett öbölnek tűnt. Az öböl szelíd vize gyönyörűen csillogott ránk, és szó szerint hívogatott minket, ezért gyorsan úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. A víz elsőre elképesztően hideg volt, de rövid idő után hozzá lehetett szokni és egészen kellemes érzés volt. Így úszkáltunk a szelíd öbölben, miközben a hullámok a mögöttünk lévő sziklákon törtek, ahol a madarak csiripelve figyelték az eseményeket.

Hozzászólások