Samaipata

2023. 08. 27.    6 perc     0 hozzászólás

Az utcákon sétálva rögtön feltűnik a számtalan zuzmó a villanyvezetékeken, melyek első pillantásra akár elhagyott madárfészkeknek is tűnhetnek. Ezek a zúzmók csak rendkívül tiszta levegőben érzik jól magunkat, így a jó levegő természetes jelzőrendszereként is tekinthetünk rájuk. Itt főleg az Amboró Nemzeti Park közelsége biztosít nekik kedvező életteret.

Samaipata környékének legnagyobb látnivalója az „El Fuerte” romváros, amely 1998 óta az UNESCO Világörökség része. Azóta a turizmus nagy ütemben fejlődött és mára egy kis túristapafradicsommá nőtte ki magát, aminek köszönhetően szálláshelyek, éttermek, utazási irodák és más szolgáltatások széles választéka áll rendelkezésre.

Samaipata a környéken található számos túrázási lehetőségéről is ismert. Meglátogathatjuk például az óriáspáfrányokat az Amboró Nemzeti Parkba határában. Vagy túrázhatunk közvetlenül a Codo de los Andes látványos hegyeiben, ahol kondorok keringenek felettünk nagy körökben, élelmet keresve (akármennyire is ijesztőek, mivel dögevő madarakról van szól, nem mutatnak majd érted nagy érdeklődést amíg élsz 😀)

Továbbá két nagyobb vízesés (La Pajcha és Cuevas) is látogatható a környéken, melyek vizében fürödni is lehet a hőségben. Ezenkívül a régió bortermelésről is ismert, így kellemes kikapcsolódás lehet egy séta a szomszédos dűlőkre, ahol bortermelőket látogathatunk és bort kóstolhatunk.

A mintegy 4000 lelket számláló kisvárosban számos nemzetiség él, feltűnően sok európai kezdett itt vállalkozásba a túrizmus kapcsán. Samaipata 1996 óta még testvérvárosi kapcsolatot is ápol a német Saalfeld/Saale várossal.

Kolibri kert

Az első samaipatai túránk vezetőjének hatalmas kertje van, melyet a férjével együtt a különböző kolibrifajok megfigyelése érdekében rendeztek be. A biológus-ornitológus házaspár több mint 20 éve tanulmányozza ezeket a rendkívül különleges madarakat. Kezdetben több kolibrifajt figyeltek meg a környéken, és rájöttek, hogy minden faj más-más növényt kedvel.

A kolibri, mint a legtöbb madár, elsősorban rovarokat eszik, hogy fehérjéket és ásványi anyagokat vegyen fel. Azonban a jól ismert, egyedi repülési technikája rendkívül energiaigényes, amihez hosszú nyelve segítségével virágok nektárját gyűjti be, és ezzel azon rendkívül ritka madárfajok közé tartozik, melyek nektárral táplálkoznak. A kolibrik másodpercenként (!) akár 80 repülési fordulatot is elérő szárnymozgása lehetővé teszi, hogy nemcsak előre, hanem hátrafelé, oldalra és sőt egyhelyben állva is repüljenek és táplálkozzanak.

A növekvő mezőgazdaság és az természetes erdők és rétek irtása miatt a növények sokfélesége folyamatosan csökken. A növények nektárja nélkül a kolibri nem tud életben maradni, mert a rovarok nem biztosítanak elegendő energiát. Természetes ellenségei közé tartoznak a macskák, patkányok, kígyók és nagyobb madarak. A házaspár megfigyelései szerint a kolibrik száma az elmúlt 20 évben jelentősen csökkent.

A kertjükben telepített erdő, valamint különféle virágok, pl. fuksziák, papagájvirágok, kaktuszok, valamint cserjék és virágzó fák a hosszú virágformáikkal különösen vonzzák a kolibriket. Miközben a kolibrik csupán táplálékforrásként tekintenek a növényekre, addig a növény számára a kettejük találkozása a szaporodást és a túlélést jelenti. Például a papagájvirág esetében a kolibri ráül a virágra, aminek következtében a virágportáska a súlytól kinyílik, és a virágpor a kolibri hasára tapad., aki ezután beporozza a következő növényt. A legtöbb növénynek van egy hím és egy nőstény „testrésze”, amelyeket csak a megfelelő kolibri faj tud megtermékenyíteni. Madár és a növény csodálatos szimbiózisa ez, melyben mindketten a másikra vannak utalva.

Az elmúlt 20 évben már 19 különböző kolibrifajt észleltek a kertjükben, egyesek a kertjükben élnek, mások csak táplálkozni jönnek. Mivel minden kolibrifaj más-más nektárral rendelkező növényt kedvel, amely az év különböző időszakaiban virágzik, általában egyszerre csak 5-6 fajt lehet megfigyelni.

Abban a két órában, amíg sétáltunk a fantasztikus kertben, rengeteg kolibrit láttunk ide-oda röpködni. Sajnos számunkra kicsit túl gyorsan repültek, így egyetlen tisztességes fotót sem tudtunk róluk készíteni 😅. A hölgy legalább 3 különböző kolibri fajt mutatott nekünk (Fehérfarkú füleskolibri, óriáskolibri, villásfarkú erdeinimfa). Nagyon érdekes, hogy a kolibrik jellegzetes, viszonylag hangos hangot adnak ki szárnycsapkodás közben, ami olyan, mint egy drón.  

Ha szeretnél vadon élő kolibrit látni, akkor ez mindenképpen a megfelelő hely és jól összeköthető az EL Fuerte látogatásával. Ezen a rövid videón egy fehérfarkú füleskolibrit láthatsz ivás közben, akit egy fára letett kamerával sikerült megörökítenünk.

El Fuerte

El Fuerte egy Kolumbusz előtti korból származó régészeti romterület, mely 1998 óta UNESCO világörökség része. Nevét Samaipata erődjeként fordíthatjuk, melyet a spanyol hódítás idejében kapta, amikor feltelhetőleg védelmi célra használták. Samaipatától körülbelül 20 percre helyezkedik el, így taxival is könnyen eljuthatunk megtekinteni.

A romterület két részből áll, az impozáns, monolitikus homokkősziklából, valamint a lakó- és közigazgatási területből. A területet Kr. u. 300 óta a Chané kultúra tagjai lakják rituális és lakhelyként, akik már akkor elkezdték a homokkőszikla formálását. A 14. században az inkák foglalták el, akik tartományi fővárossá tették, és folytatták a szikla kialakítását. A spanyolok inváziójával az inkák kiszorultak és az új hódítók használták tovább a helyet.

A homokkőszikla 220 m hosszú és kb. 60 m széles, és különféle geometriai formákkal, állatábrázolásokkal, fülkékkel, csatornákkal és vallási jelentőségű edényekkel díszített. Ezért úgy vélik, hogy El Fuerte-t szertartási központként használták.

A különböző sziklarajzok és építészeti elemek védelme érdekében a turistáknak magára a sziklára nem lehet rálépni. A szikla mentén azonban egy fából készült sétányt építettek különböző kilátóteraszokkal, ahonnan jól megfigyelhetők a romok és a környék csodálatos hegyei, tájai. A sétaút még mindig nagyon jó állapotban levő teraszok mellett is elvezet, melyeket az inkák mezőgazdasági termelésre használtak. Tovább követve az az ösvényt, különböző épületek romjait tekinthettük meg, amelyek lakó- vagy igazgatási helyiségként szolgáltak.

Mivel a taxik általában maximum 2 órát várnak, kissé korlátozott volt az időnk. Szívesen maradtunk volna tovább, mert az egész hely nagyon gyönyörű és rendkívül nyugalmas. Ha valaki nem csak végig rohanni akar, hanem esetleg leülni egy padra, egy fa alá, vagy enni valamit az étteremben, akkor talán érdemes elküldeni majd újra kirendelni a taxit, és minimum 3-4 órát betervezni.

Hozzászólások