Salar de Atacama

2023. 05. 29    6 perc     0 hozzászólás

A Salar de Atacama egy lefolyástalan medence egy tektonikus hasadékban az Atacama-sivatagban. A szalárt nyugaton a Domeyko-hegység, keleten pedig az Andok határolja. Körülbelül 6200-3500 évvel ezelőtt ezen a helyen egy tó terült el. A magas, évi 1800-3200 mm-es párolgás és az ezzel egyidejűleg alacsony, évi 3-50 mm-es csapadékmennyiség miatt a paleo-tó idővel eliszaposodott. Az iszaposodási fázisban a környező hegyekből a mai napig minden évben kisebb folyók sós üledéket mosnak a szalárba. Ahogy a vízszint süllyedt, a tó sókoncentrációja folyamatosan nőtt, amíg a víz oldott ásványi anyagokkal túltelítetté nem vált. Ez okozta az ásványi kőzetek, az úgynevezett evaporitok kicsapódását, amelyek idővel lerakódtak, és így alakult ki a kemény, fehér sós síkság, a Salar de Atacama. A sóoldat magas bór-, kálium-, magnézium- és lítiumtartalommal rendelkezik. A lítiumot akkumulátorok gyártása céljából bányásszák, ami jelentős beavatkozást jelent az ökoszisztémába és az őslakosok életébe. A technológiáról és a hozzá kapcsolódó problémákról itt olvashattok bővebben, a műholdas képeken jól láthatók lítium párologtatómedencék. A reményt az új, közvetlen lítiumkitermelés technológiája (DLE) jelenti.

A folyók felszíni és felszín alatti vizet egyaránt szállítanak a Salar de Atacama-ba. Ahol a föld alatti víz a felszínre került, ott kis lagúnák alakultak ki, amelyek ma is léteznek.

Laguna Chaxa

Először San Pedro de Atacamából a 40 km-re délre fekvő Laguna Chaxához utaztunk, amely 2300 m magasan fekszik a Salar de Atacama közepén. A lagúna a Los Flamencos Nemzeti Rezervátumhoz tartozik, amely a régió növény- és állatvilágának védelméért felelős. A sekély, de hatalmas, iszapos sós lagúnában az idők során különleges állatvilág alakult ki. A kis rákok dacolnak az éghajlati viszonyokkal, és számtalan flamingót vonzanak a sós síkságra. A pasztellkék lagúnában tükröződnek a hegyek és a táplálékot kereső flamingók, ami csodálatos színjátékot eredményez.

Quebrada de Jere

Laguna Chaxától visszakanyarodtunk a 23-as nagy útra, amely közvetlenül Toconao falu mellett húzódik. A falu felett található a Quebrada de Jere szurdok, amelyet meglátogattunk. Amikor beléptünk a szurdokba, úgy tűnt, mintha egy másik világ lenne. A Río Jere vizét generációkon keresztül öntözésre használták, így egy egyedülálló ökoszisztéma alakult ki. Egy zöld oázis az Atacama-sivatag közepén, ami a kihalt és zord Salar de Atacama után a gyümölcsfák zöld édenkertjének tűnik. A levegő friss és hűvös, sétáltunk a folyó mentén, és megnéztük a sziklába vésett régi kőzetrajzokat. Barlangokat is meglátogathattunk, amelyek vadászat közben rejtekhelyként vagy lakóhelyként szolgáltak. Az ebédre szánt szendvicseket egy piknikezőhelyen ettük meg a fák árnyékában. Teljesen egyedül voltunk a szurdokban, így élvezhettük a természet nyugalmát.

Lagunas de Baltinache

A szurdoktól autóval a Lagunas Escondidas de Baltinache-hoz mentünk. Ezek a Salar de Atacama túlsó, nyugati oldalán találhatók. Mivel autóval nem lehet csak úgy áthajtani a Salaron, először vissza kellett mennünk San Pedroba. Innen a 23-as utat követtük, majd 12 km után balra, egy kavicsos útra kanyarodtunk. Ezen a majdnem 50 km-es, nyílegyenes szakaszon csak nagyon lassan tudtunk haladni, különben a bérelt személyautó szétesett volna. Balra tőlünk a Salar de Atacama volt, amely ezen a peremvidéken vörösesbarna üledékből állt, jobbra pedig a szürkés színű Domeyko-hegység. Az út végtelen hosszúra nyúlt. A kopár tájon egyetlen fát vagy bokrot sem lehetett látni. Közben a nap könyörtelenül tűzött az autóra, de a nyitott ablakkal való haladás a por miatt nem tűnt jó ötletnek.

Körülbelül egy óra múlva befordultunk jobbra, a Salar de Atacama felé, és végre elértük a lagúnákat, amelyeket fehér evaporitsziklák vettek körül. Ezen a kis területen 7 lagúna található. A lagúnák kiterjedése és mélysége attól függően változik, hogy esik-e az eső, és ha igen, mennyire hevesen. Az itteni lagúnák átmérője 3 és 30 m között van, a legmélyebb 6 m mély.

Egy fából készült gyaloghídon sétáltunk a lagúnák mellett, melyek a fehér ásványi kövek között egyedülálló türkizkék színükben ragyognak. A természet olyan látványossága, amilyet még soha nem láttunk. A víz kristálytiszta, így mélyre le lehet látni, és kicsit olyan, mintha a föld szemébe nézne az ember. Egyfajta tisztaságot és érzékiséget sugároznak. A lagúnák sótartalma kb. 220 g/l, és ugyanolyan lebegő hatást kelt a vízben, mint a Holt-tenger, melynek sótartalma 340 g/l. Összehasonlításképpen az Északi-tenger sótartalma 35 g/l, a Földközi-tengeré pedig 38 g/l.

A turisták számára egy lagúna állt rendelkezésre, amelyben úszhatnak. Mivel még soha nem tapasztaltuk ezt a lebegő hatást, megragadtuk az alkalmat és fürdőruhát húzzunk. A várttal ellentétben a víz baromi hideg volt. Az intenzív napsugárzás csak a legfelsőbb réteget tudja felmelegíteni, egyebként olyan, mint egy hegyi tó. Miután belementünk, rögtön észrevettük, hogy a víz alulról felnyom minket a felszínre. Úszni lehetetlen, mert a lábunkat és a karunkat is fölemeli. Nagyon vicces élmény, amit nem fogunk elfelejteni. A mély víz ellenére azok is belemehetnek, akik egyáltalán nem tudnak úszni, hiszen alámerülni is lehetetlen. A magas sótartalom miatt csak 10 perc fürdési idő ajánlott, amit a hideg miatt nem volt nehéz betartani. Amikor kijöttünk a vízből, egyből láttuk, hogy valóságos sóréteg tapadt a bőrünkre, amit friss (édes)vízzel le kellett mosnunk.

Hozzászólások