Cerro Juan Soldado

2023. 05. 23.    4 perc    0 hozzászólás

A Cerro Juan Soldado három útvonalon mászható meg, amelyek közül kettő magánterületen halad, így engedélyköteles. Ezt elkerülve, mi az utolsó útvonalat választottuk. Ehhez uber-t hívtunk La Serenában, amely a D-165-ös és a D-155-ös úton keresztül vitt minket a Juan Soldado keleti lábához.

Az út eleinte nagyon enyhén emelkedett, magas kaktuszok mentén. Egy magas hegyekkel körülvett katlanban haladtunk, ahol szinte alig volt légáramlás. A levegő pangott, miközben a nap könyörtelenül sütött ránk, megnehezítve a gyaloglást a könnyű út ellenére.

Így hát lassan, lépésről lépésre haladtunk, egyre feljebb és feljebb. Olyan helyeken tartottunk szünetet, ahol nem is lenne rá szükségünk. Aztán egyszer csak megéreztük az első friss szellőt a bőrünkön, ami nagyon jól esett. Minél magasabbra jutottunk, annál több energiát kaptunk, mert a hőség, ha csak minimálisan is, de csökkent.

Két óra múlva fantasztikus kilátás kárpótolt minket a tengerpartra és a hegyekre. Fentről néztük, ahogy a nap visszatükröződik a csillogó vízben, ami aztán a part szikláin fehér habbá változik. Közben a tenger felől laposan terpeszkedő, fehér pelyhes felhők közeledtek. Addig néztük a látványt, amíg a felhők el nem érték a partot, és szép lassan beljebb nyomultak a szárazföld irányába.

Alig egy óra elteltével úgy döntöttünk, hogy elindulunk lefelé, mivel nem tudtuk pontosan, hogyan jutunk vissza La Serenába, ezért inkább egy kicsit több időt szánunk a visszaútra. Lefelé menet nagyszerű kilátás nyílt az Andok lábánál elterülő festői tájra, amely a beérkező fény miatt kék sziluetté változott a horizonton.

Kis idő múlva ismét elértük a D-155-ös utat, ahol egész nap csak egyetlen elhaladó autót láttunk. Szóval a stoppolás itt nem opció és az út mellett állva azon gondolkodtunk, hogy melyik irányba menjünk. 6 km-re délre egy óriási bánya van, ahonnan talán egy munkás elvinne minket. A másik irányban kb. 10 km-re, Caleta Hornos nevű helységnél az út becsatlakozik a Pánamerikai főútvonalba, ami nagyon forgalmas, igy jó eséllyel megpróbálhatunk stoppolni.

A második lehetőséget választva, napsütéssel az arcunkban elindultunk a part felé, gyér növényzettel borított hegyoldalak mentén. A szárazság itt is nagy probléma. Ahogy azt már előre sejtettük, aznap már nem jött több autó a tengerpart felé vezető úton. Így 2,5 hosszú óra után, melyben csak kaktuszokat és apró tüskés bokrokat láttunk, végre elértük a pánamerikai főútvonalat. De a stoppolással szerencsénk volt és alig 10 perc várakozás után egy kedves, szórakoztató chilei vitt el minket autóval La Serenába. Útközben közeli szülőfalujáról, Chungungo-ról mesélt, ami az itt honos parti vidráról kapta a nevét.

Hozzászólások