La Serena
Nyolc csodálatos, új tapasztalatokkal és ismeretségekkel teli hét után elhagytuk Santiagót, amit nagyon megszerettünk. Nyolc órát utaztunk busszal Santiagóból La Serenába a Pánamerikai főútvonal mentén. Kaktuszokkal és szukkulensekkel borított hegyek és bokrokkal benőtt síkságok mellett haladtunk el, újra és újra megpillatva a Csendes-óceánt.
La Serena, ami a következő két hétben új otthonunk lesz, Chile középészaki részén, közvetlenül a Csendes-óceán partján fekszik, Santiagótól mintegy 470 km-re északra. Innen északra már kezdődik a világ legszárazabb sivataga, az Atacama-sivatag, míg keleten a termékeny Elqui völgy található, ami Chile legészakibb bor- és borpárlattermelő vidéke. La Serena a Coquimbo öbölben fekszik, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Csendes-óceánra és a hegyekre. A tengerparti terület legmagasabb hegye a 30 km-re északra fekvő Cerro Juan Soldado, amely a térség és a Csendes-óceán fölé magasodik.
A várost 1543-ban alapították a spanyolok, a régió első városaként, hogy egy tengeri kikötővel kapcsolják össze Santiago de Chilét és a perui Limát. A gyarmatosítás hatása még ma is érezhető a városképben. A 17. században a várost többször is megtámadták angol kalózok, ami erődítményként való kiépítéséhez vezetett. Napjainkban La Serena fontos turisztikai célpont.
Az itteni éghajlat nagyon különbözik Santiagótól. Ősz van, friss, sós szél fúj Chile második legrégebbi városában. Az éves átlaghőmérséklet alig 14°C, ami Santiago után nekünk nagyon hidegnek tűnik, így még a lakásban is fázunk egy kicsit, hiszen Chilében sok lakásban nincs fűtés. A ritkán lakott régióban az éjszakák gyakran derültek, ami azt jelenti, hogy több csillagászati megfigyelőhely is van, köztük a Las Campanas Obszervatórium és a La Serena melletti Cerro Tololón található Inter-American Observatory.