december – exploring-the-nature

2023. december 25. – Boldog karácsonyt! ❄️

A napot gazdag karácsonyi reggelivel kezdtük a hostel virágokkal díszített kertjében. Volt pirítós avokádóval és tojással, desszertnek pedig gyümölcsökkel talált palacsintát engedünk meg magunkat. Ezután délutánig dolgoztunk a blogon, majd naplementekor lementünk a óceánpartra sétálni.

2023. december 24. – Boldog karácsonyt! 🎄

4 hét után sajnos el kellett hagynunk szeretett túraparadicsomunkat. A szállásadónktól azonban kaptunk néhány karácsonyi ajándékot emlékbe. Egy házi sütésű panetónt, vagyis tipikus perui karácsonyi kalácsot, továbbá kézműves cserépedényeket és agyag figurákat. Tegnap a karácsonyi vásáron mi is láttunk gyönyörű kézzel készített kerámiákat, még jó, hogy nem vettünk semmit! A hátizsák már lassan tényleg teljesen tele van.

Reggel 9-kor szálltunk fel a buszra, amivel ismét Limába utaztunk. A mai út nyugodt volt, hiszen ragyogó napsütésben haladtunk. Délben még ebédelni is megálltunk egy útszéli fogadóban. Este 6 órakor érkeztünk a karácsonyi lázban izzó fővárosba. Ismét Barranco nevű városrészben szálltunk meg, ami már a múltkor is nagyon tetszett. Szállásunk egy régi nyaraló villa volt, melyet modern hostelként alakítottak ki, csupán egy utcára az óceánparttól. 8-10 méter magas, fehérre festett fa mennyezetek, hatalmas ajtók és magas ablakok, valamint rengeteg egyedi falfestmény állat- és növénymotívumokkal. A tetőteraszról pedig csodálatos kilátás nyílik a Csendes-óceánra.

Peruban az óceánparton mindig a hegyekkel ellentétes évszak uralkodik. Ez most azt jelentette, hogy az esős Andok után Lima száraz és kellemes időjárással fogadott minket. A hőmérséklet éjszaka 21, nappal 27 fok körül alakul, amihez enyhe tengerparti szellő társul. Az Antarktisztól érkező Humboldt-áramlatnak köszönhetően a hőmérő higanyszála itt szinte sosem a kúszik 30 fok fölé.

Este a szállóhelyünk által szervezett karácsonyi bulira mentünk, ahol rengetek fiatal utazóval találkoztunk és élményeinkről, túráinkról beszélgettünk. Vacsorára svédasztalos büfé volt három különböző húsétellel, rizzsel, krumplipürével és különböző salátákkal. Desszertnek torta, karácsonyi kalácsok, fagyalt és egy pohár pezsgő járt.

2023. december 23. – karácsonyi vásár

Ma kimostuk ruháinkat, megszárítottuk a sátrat és összepakoltuk a hátizsákokat, mert holnap ismét Limába utazunk. Az este folyamán meglátogattuk a karácsonyi díszbe öltöztetett főteret, ahol a túránk előtt december 13-án még nyoma sem volt karácsonynak. Európával ellentétben itt csak december második felében nyitják meg a karácsonyi vásárokat, ahol étel-ital bódékat sem találhatunk. A tér karácsonyi díszeit különböző cégek biztosítják, akik aztán a reklámfelületnek is használják ezeket. A gyerekes családok különböző hóember, mikulás, grincs stb. figurákkal készítenek fényképeket, miközben bejárják a teret. A trópusi éghajlat vicces velejárói a karácsonyi díszbe öltöztetett pálmafák és különböző virágok, pl. muskátlik.

2023. december 22. – visszaút Huarazba

Az éjszaka folyamán heves esőzés kezdődött, melyet mennydörgés és villámlás kísért. Először örültünk, hogy nem szálltunk fel az éjszakai buszra. Később azonban láttuk, hogy az esőzés hajnalban sem hagy alább. Esőkabátban szálltunk hát fel a buszra, mely hajnali fél 5-kor perui tapasztalatainkat megcáfoló pontossággal indult.

Az első órában gyanítjuk, hogy nem csak mi, hanem a sofőr sem látott semmit a sötét, esős időben. Erre utalt legalábbis a 15 km/h-s tempó, ami nem jellemző errefelé a buszokra. Miután alvás után 7 óra körül felébredtünk, először reméltük, hogy csak álmodunk, majd egyből megbántuk, hogy nappali buszra szálltunk, hiszen az is jobb lett volna, ha nem látunk semmit. Egy patakokkal tarkított sáros földúton haladunk, vagyis inkább csúszkáltunk, melynek a lejtő felőli oldalát helyenként teljesen elmosta a víz, a hegy felőli oldalán pedig sziklák potyogtak az útra. Errefelé láthatólag a szalagkorlátot még hírből sem ismerik, így a lejtő oldalon ülők zavartalanul élvezhették a többszáz, néhol ezer méteres szakadék „panorámáját”. Négy rettenetes óra után értünk a fél úton fekvő Chacas nevű kis faluba, ahol még azon is elgondolkoztunk, hogy leszállunk és inkább gyalog megyünk tovább. Legnagyobb megkönnyebbülésünkre megláttuk azonban, hogy innen egy aszfaltos út halad tovább, amely remélhetőleg a legmeredekebb hegyi szakaszokon is végigkísér majd minket.

Később megtudtuk, hogy a Carhuaz and Chacas közötti autóút és a hozzá tartozó Punta Olímpica alagút, amely az amerikai kontinens legmagasabban fekvő forgalmi alagútja, a 2013-as átadás után 9-ről 3 órára rövidítette le az utazási időt. Hát rajtunk sajnos ez sem segített. Amikor ugyanis a 4500 m feletti szakaszokon haladtunk, a heves esőzés havazásba fordult át és az alagút túloldalán több centiméteres, latyakos hótakaró fogadott minket. Előttünk egy Toyota Hillux terepjáró haladt, ami rendkívüli elővigyázatossággal 10 km/h-ás gyalogtempóval vette a havas hajtűkanyarokat. A buszsofőrnek ez nem volt elég gyors, aki ledudálta és egy kanyarban megelőzte a terepjárót, hogy aztán „végre” megint 50-70 km/h-val roboghassunk lefelé ezen a halálos úton. Végül valami csoda folytán mégiscsak leértünk egyben a hegyről, majd a napsütéses völgyben megálltunk tankolni. A benzinkúton remegő kezekkel vettünk két sört, hogy a túlélésünkre koccintsunk mielőtt visszaérünk Huarazba. 😀

2023. december 21. – Pomabamba

9 nap túrázás után fáradtan és éhesen érkeztünk vissza a civilizációba, ami a „fehér hegylánc” északkeleti lábánál Pombabamba nevű városban fogadott minket. Rövid kérdezősködés után kiderítettük a buszok indulási idejét Huarazba és úgy döntöttünk, hogy másnap hajnali járatot választunk, hogy ne sötétben kelljen megtenni ezt a veszélyes hegyi utat. Ezután tovább kérdezősködtünk szállás után kutatva, amit végül egy a főtérhez közeli kis panzióban találtunk meg, ahol egy idős házaspár fogadott minket szívélyesen.

Ezután szinte azonnal továbbmentünk, hogy keressünk egy éttermet. Úgy tűnt, hogy Perunak ebbe az eldugott szegletébe nem sok turista jut el, mert a helyiek szabályosan úgy néztek ránk, „mint aki még nem látott fehér embert”. Nevetgélve mutogattak ránk, mint valami cirkuszi attrakcióra. Három lány még bátorság próbát is tett, hogy melyikük meri megkérdezni Katjától, hogy mennyi az idő. Érdemes hozzátenni, hogy az átlag nők itt Katjánál kb. két fejjel alacsonyabbak. Végül egy közvetlenül a főtéren lévő étteremben ettünk grillcsirkét sültkrumplival, amit előtte egy jó búzasörrel alapoztunk meg.

2023. december 13-21. – Alpamayo túra

Az Alpamayo túra az azonos nevű hegy megkerüléseként kijelölt útvonal által jön létre és a világ egyik leglátványosabb magashegyi útvonalának számít. Az Alpamayo 5947 méter magas, jéggel borított északi oldala szinte tökéletes piramis alakú, melynek nyomán a hegyet 1966-ban egy német hegymászó magazin által kiírt fotópályázaton a világ legszebb hegyének választották.

A túra a Cordillera Blanca nyugati oldalán található Hualcayan nevű faluban kezdődik és keresztülhalad a teljes hegyláncon, majd a keleti oldalon találkozik a Santa Cruz túraútvonallal. Mivel ezt már múlt héten megjártuk, úgy döntöttünk, hogy egyenesen továbbmegyünk Pomabamba városáig, teljes egészében átkelve ezzel a hegyvonulatot.

Az egész kaland végül 9 napig húzódott, melyben 1-2 esőnap is benne volt, amikor egyáltalán nem tudtunk túrázni. Ezzel együtt szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert az esős évszak ellenére elképesztő magashegyi panorámákban volt részünk, beleértve a „világ legszebb hegyét” és a Santa Cruz északi oldalát is.

2023. december 12. – előkészületek a következő túrára

A Santa Cruz túráról hazatérve máris a holnap kezdődő, következő kalandon járt az eszünk. Ismét bevásároltunk tehát, majd nekiláttunk a müzliszeletek gyártásához, melyekből ezúttal 9 napi adagra volt szükség. Katja továbbfejlesztett receptje darált, pörkölt földimogyoróból, lisztből, sajtból, olívaolajból, különféle olajos magokból és fűszerekből áll. A gáztűzhely pislákoló lángján három óráig tartott, mire egy tepsire való végre ropogósra sült. A három tepsi így végül egy egésznapos programnak felelt meg.

A ruháink mosása után pedig a még mindig vizes sátrunkat a konyhában hagytuk száradni az éjszaka folyamán. Éjfélkor hulla fáradtan estünk be az ágyba, mielőtt az ébresztőórát hajnali 3-ra állítottuk be.

2023. december 11. – Japán étterem

A Santa Cruz túraútvonal egy kis faluba vezetett minket, ahonnan egy kis minibusszal akartunk lemenni a Caraz nevű városba. A falu közepén egy idős férfi azt mondta, hogy a busz csak fél óra múlva jön, így bőven van időnk még inni egy sört. A buszok persze itt sem menetrend, hanem kedv szerint járnak, így ezúttal fél óra várakozás helyett 5 perc múlva már szálltunk is be a még teli sörösüvegekkel a kezünkben. Beszállás előtt véletlenül rárévedt a tekintetem a gumiabroncsra. Bár ne tette volna. A nem elegendő barázdamélység elég finom kifejezés, ezen az abroncson ugyanis már helyenként gumi sem volt, csak a szövet lógott ki alóla. Még jó, hogy száraz időben vágunk neki ennek a kavicsos szerpentinnek! 😀

Mint korábban írtuk, Peru az ázsiai fúziós konyháról ismert. Így amikor este visszaértünk Huarazba, egyenesen egy japán étterembe mentünk. Attila egy tojással és csirkével tálalt forró ramen levest, Katja pedig poké bowl-t, vagyis egy hallal, mangóval, avokádóval és rizzsel készült hideg tálat evett. Előételnek kövön tálalt friss gombákat kaptunk, amit a séf maga szedett a környező hegyeken.

2023. december 8-11. – Santa Cruz túra

Ez a 4 napos túra a völgy nyugati végén levő Santa Cruz nevű hegyről kapta a nevét. A hegyóriás három csúccsal rendelkezik, melyek közül a legmagasabb, 6259 méteres déli csúcsot 1948-ben egy svájci-magyar expedíció keretében Szepessy-Schaurek Ali, szegedi geológus és svájci munkatársa, Frédéric Marmillod mászta meg először.

A csodálatos túraútvonal egyetlen hágón halad keresztül, melynek 4750 méteres platójáról megcsodálhattuk a Taulliraju gleccsert. Az előző túrához hasonlóan az időjárás elég szeszélyes volt: napsütés, eső és jégeső váltották egymást, néha perceken belül. Egyik nap tettünk egy rövid kitérőt az Alpamayo (5947 m) déli alaptáborába, ahol egy-egy pillanatra az Arhuaycocha tengerszem és a Pucahirca hegy (6046 m) is kibújtak a felhők mögül.

2023. december 7. – túra előkészületek

A Cordillera Blancán tett legutóbbi túránk után megjött a kedvünk a folytatáshoz. Először egy 4 napos túrát, a Cordillera Blanca leghíresebb gyalogútját, vagyis a pirossal jelölt Santa Cruz túrát szeretnénk bejárni. Ezt pedig a kékkel jelzett Alpamayo túra követi majd, melyek így reményeink szerint egy kiadós körtúrává állnak majd össze. A térkép tanulmányozása után bevásároltunk és sós müzliszeleteket sütöttünk.

2023. december 6. – Mikulás!

Mindenkinek nagyon boldog Mikulást kívánunk, és reméljük, hogy volt mivel megtölteni a cipőket. Mi egy panetónnal ünnepeltük ezt a napot. Ez a kandírozott gyümölccsel, mazsolával, dióval vagy csokoládéval töltött gyümölcskenyér eredetileg Milánóból származik. A receptet 100 évvel ezelőtt olasz bevándorlók hozták Dél-Amerikába, ahol gyorsan elterjedt. Olyannyira, hogy idén Peruban fogyasztottak belőle a legtöbbet az egész világon, fejenként kb. 1,2 kg-ot, amivel Olaszországot is megelőztek. Az európai országoktól eltérően itt nemcsak karácsonykor, hanem a július végi ünnepnapokon is fogyasztják. Ami biztos, hogy mi nem láttunk olyan embert az utcán, akinek ne lett volna legalább egy doboz a kezében.

Az utolsó képen az eső utáni naplemente látható a teraszunkról.

2023. december 4. – kilátás az erkélyről

Jó időben az erkélyünkről a hó- és gleccserfödte Cordillera Blancára nyílik kilátás. A fehér óriások közül a nemzeti park névadója, vagyis 6757 méter magas Huascarán emelkedik ki a legjobban: nemcsak a perui Andok, hanem a teljes trópusi öv legmagasabb pontja.