június

2023. június 30.

Legszívesebben a Mercado Central-ra, vagyis a központi piacra megyünk bevásárolni. Ez egy hatalmas fedett piac, ahol a gyümölcsöktől, zöldségektől, tojásoktól, húsoktól, drogériás cikkektől kezdve a ruhákig mindent be lehet szerezni. Ezen kívül egy hatalmas ebédlő rész is található benne.

2023. június 27.

Ma sós palacsintákat sütöttünk. A töltelék sült cukkini és sajt volt.

2023. június 23.

A Potosíban töltött 3 nagyon érdekes és tanulságos nap után ma Sucrébe, Bolívia fővárosa utaztunk tovább. Az út nagyon hosszúra nyúlt, ráadásul pont a napos oldalon ültünk és teljesen felforrt a fejünk. Tele vágyakozással érkeztünk meg Sucre-ba 4 óra buszozás után. Úgy terveztük, hogy legalább 4 hétig Sucreban maradunk, hogy az utolsó élményeinket megörökíthessük a blogon. Szinten mindenkitől csupa pozitívat hallottunk a városról, a legtöbben hosszabb időt töltenek itt.

2023. június 22.

Ma a Cerro Rico hegy ezüstércbányáját és a Pénzverde múzeumot látogattuk meg. Mindkettő nagyon érdekes volt és rengeteget tanultunk Bolívia történelméről és az itteni emberek életéről. A két program között a piacon ebédeltünk egy öreg néninél, aki teljesen elemében volt a mini konyhájában és sürögve-forogva szolgálta ki az éhes népeket.

2023. június 21.

Ma egy helyi lakossal mentünk városnéző sétára Potosíban, miközben sokat megtudtunk a városról és annak történelméről. Sétánk egy nagyon különleges napon zajlott, ugyanis ma, június 21-én, a déli félteke téli napfordulóján ünneplik a Willkakutit, az aymara nép újévi ünnepét az Andok felföldjén. Ebből az alkalomból sok aymara érkezett a régió minden részéből Potosiba, együtt ünnepeljenek. Minden csoport a saját jelmezét viselte, amelyet az asszonyok kézzel varrtak. A főtéren egymás után táncolták különleges táncukat hagyományos zenére.

2023. június 20.

Ma Uyuniból busszal indultunk a 200 km-re lévő Potosí bányavárosba. Alig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a buszunk oldalára felragasztott képet Budapestről 😀. Az út elég sima volt, bolíviai zene hallgatása közben az Altiplano látványos tájai mellett haladtunk el. A nyugodt kisvárosban, Uyuniban eltöltött pihentető napok után eléggé lehengerelt bennünket Potosí nagy, zajos, forgalmas városa. Este elmentünk egy hangulatos bárba, ahol a Potosina nevű sört ittunk. Az itteni sörfőzők felmenői eredetileg Németországból érkeztek és Potosíban alapították a világ legmagasabban fekvő sörfőzdéjét (4070 m).

2023. június 19.

A mai, utolsó napunkon ejtettünk egy sétát Uyuniban. A várost 1890-ben alapították, mint a chilei Antofagasta kikötővárossal való vasúti összeköttetés csomópontjaként, hogy a Huanchaca bányából származó ezüstércet a chilei kikőtőn keresztül Európába exportálják. A város építésekor jó széles utakat terveztek, mivel azt feltételezték, hogy Uyuni a jövőben egy óriási metropolisszá fog nőni. Ezzel ellenben Potosíban ezüstboom végével gazdasági hanyatlás kezdődött, amely Uyuni városát is erősen érintette. Emiatt Uyuni most úgy néz ki a túlméretezett, burkolatlan utcáival, mint egy szellemváros. További képeket itt találsz.

2023. június 18.

Uyuni főutcáján ma hatalmas utcafesztivál volt különböző standokkal. A bolíviai finomságok mellett rengeteg játék és tombola stand is volt. Az itteniek látszólag imádják a szerencsejátékot. Az élénk, színes nyüzsgés teljesen megbabonázott minket a szinte európainak tűnő Chile után. Itt még látszólag jobban élnek a kulturális hagyományok, például sok nő viselte a színes, hagyományos ruházatát. További képeket itt a fotógalériában láthatsz.

2023. június 17.

Hellóóó Uyuni, helló Bolívia!!!
A következő 3 hónapban remélhetőleg Bolívia számos különböző részét fogjuk felfedezni. A bolíviai Altiplanón keresztül vezető, egyedülálló 3 napos terepjárós túránk, és a rengeteg természeti látvány után még nem tértünk magunkhoz. Ez volt az egyik legváltozatosabb kirándulás, amit valaha is átéltünk. Hogy mindezt egy kicsit feldolgozzuk, ma pihenőnapot tartottunk, és tovább dolgoztunk blogunkon. A következő 4 napot egy hostelben töltjük, a világ minden tájáról érkező emberekkel. Van egy nagy közös helyiség konyhával, biliárdasztallal, télikerttel és egy hatalmas terasszal.

Amikor elmentünk bevásárolni, meglepő dolgokat találtunk. Egyrészt szembejött egy üveges vöröskáposzta az egyik legnagyobb német bevásáró lánc, az Edeka saját márkás terméke. Úgy tűnik, akkora a befolyása, hogy még a világ végére is követi az embert 😂. Másrészt pedig quinoából, chiából vagy amarantból készült tésztákat találtunk, ami nekünk új volt.

2023. június 14-16.

Bármennyire is szeretjük az Atacama-sivatagot, most el kell búcsúznunk tőle, mert a Chilében töltött 3 hónapos vízummentes időszakunk a végéhez közeledik. Nehéz elhinni, hogy már 3 hónapja itt vagyunk, gyorsan repül az idő.

A következő úticélunk a bolíviai Uyuni. A következő 3 napban a san pedrói szállásunkról indulva, terepjáróval fogjuk átszelni a bolíviai Eduardo Avaroa Nemzeti Parkot, vörösesbarna vulkánok, füstös gejzírmezők, színes lagúnák, homokos sivatagi tájak, bizarr sziklaalakzatok, hófehér, sós síkságok és kaktuszokkal borított szigetek mellett elhaladva, egészen Uyuni városába. A túráról itt olvashatsz bővebben.

2023. június 12.

Ahol az Ördögszurdok véget ér, ott kezdődik a Mars völgye, amelyet ma ismét gyalogosan fedeztünk fel a szállásunkról. Mindkét völgy nagyon hasonló, bár ma hatalmas homokdűnékkel is szembe találtuk magunkat. A blogbejegyzést itt olvashatjátok el.

2023. június 10.

Vastagon belöltözve reggelizünk, mielőtt folytatjuk a blogírást. A hostel félszemű házikedvence, Joe is kap egy kis simogatást 🐶.

2023. június 9.

Ma a Quebrada del Diablo-ban, vagyis az Ördögszurdokban sétáltunk, és ahogy a neve is mutatja, itt alig van élet. Csak néhány apró növényt láttunk, amelyek még a februári esős évszakból merítenek életet. Egyébként a Hold völgyéhez hasonlóan itt is csak homokot, sziklákat, meg persze rendkívüli hőséget és szárazságot látni.

2023. június 8.

Ma sétáltunk egyet San Pedróban. Találtunk egy remek pékséget, ahol Los Berlines, vagyis berlini néven még pudinggal töltött fánkot is árultak. Erre nem mondhattunk nemet! (Egyébként Németországban is Berliner-nek hívják a fánkokat.) Útközben láttunk egy teherautót is, ami ivóvizet szállított az egyes házakhoz. A San Pedro-i ivóvízről bővebben itt olvashatsz a blogbejegyzésünkben.

2023. június 7.

Mivel annyira lenyűgözött minket az Atacama-sivatag egyedülálló tája, úgy döntöttünk, hogy egy héttel tovább maradunk. Azonban szállást kellett váltanunk, így most egy őrületesen jó hostelben lakunk. Végre a tisztaság is volt, meg ivóvíz a konyhában. Luxus dolgok amiket Európában megszoktunk 😅. Itt szinte már túlzásba is vitték és peldául minden nap kimosták és kivasalták az ágyneműket.

2023. június 5.

A chilei gáztűzhelyes kenyérpirító, ami itt egyik konyhából sem hiányozhat: Átlyuggatott fémlemez fölé erősitett grillrács. Ki látott már ilyet? Mi avokádóból és paradicsomból készült guacamole-t ettünk hozzá. De gyakran veszünk tortilla lapokat is, amiket aztán zöldségekkel és bab- vagy lencsekrémmel töltünk 👌.

2023. június 4.

Juhéee! Ma megmásztuk az 5604 m magas Toco vulkánt, ami eddigi (túrázós) életünk legmagasabb hegye 🤩. Erről bővebben itt olvashattok. A mászás után visszafelé menet még egy lenyűgöző hasadékot láttunk, amit feltétlenül meg kellett néznünk közelebbről is. A nap jutalmaként San Pedróban ettünk fagyit ettünk csokoládé, mangó és rica-rica ízesítéssel. Ez utóbbi egy őshonos, sivatai virágból, latin nevén Acantholippia deserticola-ból készül, amely csak itt észak-Chilében található. Ízre olyan volt mintha virágot ennél. Az estét aztán a kertben egy Heineken sörrel zártuk (furcsa módon az importált sörök olcsóbbak mint a helyiek).

2023. június 3.

Reggelente olyan hideg van az Atacama-sivatagban, hogy a reggelihez vastag kabátra van szükségünk. Délre annyira felmelegszik, hogy egy póló a legjobb választás.

2023. június 2.

Mivel két nap múlva szeretnénk megmászni a Toco vulkánt, ma szerveztünk magunknak egy akklimatizációs túrát a 4978 m-es Cerro Jorquencal-ra. Visszafelé megálltunk megcsodálni Kaktuszok völgyét, a nap zárásaként pedig ettünk egy hamburgert San Pedróban, amit a város házi vulkánja, a Licancabur után neveztek el.

Hozzászólások