november

2023. november 28-30. – első túra a Cordillera Blancában

Meg is volt az első túránk, ahol elsősorban az időjárási- és hóviszonyokat akartuk tesztelni. Az esős évszak nem hozott szégyent a nevére és mind a 4 évszakot képviseltette a három napon belül: tűző napsütés, szakadó eső, nyári jégeső és váratlan 5 cm-es hótakaró. Néha mindezek egyszerre 😀.

Szerencsénk volt azonban, hogy nem fújt erős szél, így a hőmérséklet mindig kellemes volt. A Quilcayhuanca-szurdokban kezdtük a túrát, majd az 5080 méteres Huapi-hágón át a Cojup-völgybe mentünk át. Nagyon változatos és élvezetes túra volt, főleg, hogy ebben az évszakban tényleg egyedül van az ember a hegyen.

 

2023. november 26. – érkezés Huarazba

A legutóbbi nem túl kellemes éjszakai buszos utazásunk után úgy döntöttünk, ezúttal nappali buszt választunk. Mivel ezúttal csak 10 órás út állt előttünk, így volt is rá lehetőség. Úticélunk a 3000 méteren fekvő Huaraz városa, melyet egyesek a perui Svájcként is emlegetnek. A becenév semmiképpen sem a város szépségére utal, azt ugyanis nemcsak óriási lavinák, hanem 1970-ben egy földrengés is porig rombolta. A lonely planet, vagyis a világ legnevesebb angol útikalauza szerint ez a város bizony andoki szépségversenyt nem fog nyerni.

Viszont közvetlenül mellette található a Cordillera Blanca, vagyis a „fehér hegylánc”, ami nemcsak az Andok leghosszabb egybefüggő hegyvonulata, hanem egyben a világ trópusi övének legmagasabbja is. Nevéhez méltóan a fő gerinc hegyei és gleccserei minden évszakban hófehérben pompáznak. Az Andok pontosan 100 db 6000 méternél magasabb hegyet rejt, melyből 16 ezen a viszonylag kis területen helyezkedik el. Itt található Peru legmagasabb hegye is, a Huascarán déli csúcsa, amely 6768 méterrel emelkedik a róla elnevezett, és a hegyvonulatot körülölelő nemzeti park fölé. Egy földi túrázó- és hegymászóparadicsom ez, ahol remélhetőleg az esős évszak ellenére még nekünk is akad majd egy két túra a következő egy hónapban.

Ehhez az „alaptáborunkat” egy kis Airbnb-s lakásban rendeztük be, melynek alagsorában egy pizzéria van. Ezt pedig nyilván azonnal ki kellett próbálnunk. Az étterem falán ez a felirat állt: „Hozza el a feleségét, barátnőjét és szeretőjét is! Ha mindhárman egy asztalnál ülnek, Ön ingyen eszik„

2023. november 25. – Lima, történelmi belváros

Ma Lima belvárosát vettük célba. Az odajutáshoz a Metropolitano nevű közeledési eszközt használtuk, amit más néven metróbusznak lehet nevezni, hiszen egy busz, ami metróként viselkedik. Azt leszámítva, hogy nem kötött pályán közeledik, ugyanúgy működik, mint egy metró: forgalomtól teljesen leválasztott, hol felszíni, hol föld alatti sávok; beléptetőkapuk és mágneskártyák; nagy távolságú megállók. Szerintünk zseniális megoldás, hiszen az infrastruktúra és az üzemeltetés is töredéke egy kötött pályás rendszernek, miközben ugyanazzal a hatékonysággal működik. Sőt, expressz járatok is működnek, hiszen a buszok könnyebben tudják egymást előzni, mint a metrók. (Ez persze nem jelenti azt, hogy alternatívát jelentene európai, zsúfolt belvárosokban, ahol nincsen hely. De elővárosi vasutak vagy HÉV-ek helyett jó lehet.)

Mi naiv európaiak azt hittük, hogy egy vasárnapon nem sok dolog történik a belvárosban és nyugalmas napunk lesz. Tévedtünk: valóságos tömegek igyekeztek a belvárosba; mint később láttuk, valószínűleg a kínai negyedbe, ahol olcsó bevásárlás és étkezés vár a népre. A metróbusz annyira zsúfolt volt, hogy szó szerint be kellett préselődnünk. Néhány megállónál a busz előtt várakozó utasok szabályosan betolták a többieket a busz belsejébe. Olyan képek, amelyeket Japánból ismerhetsz.

A városközpont 1991 óta az UNESCO Világörökség része, főleg gyarmati stílusú épületei miatt. A teljes belvárosban megtalálhatók, de különösen a Plaza Mayor pompás épületeit díszítik a jellegzetes fa erkélyek. Maguk az épületek narancssárga színűre vannak festve. Többek között itt található az elnöki palota és a katedrális is.

A 16. században a spanyol felsőbb osztály vezette be Limában a tapada limeña divatot, amelyben a nőknek fátyollal kellett eltakarniuk az arcukat, úgy, hogy csak az egyik szemük látszik. A viselet egészen a 19. század közepéig kötelező maradt, amikor a párizsi divat hatására a nők fokozatosan levették a fátylat. Ezeket a nőket destapada néven ismerték, akik emlékére napjainkban különböző színes viseletű női szobrokat találhatunk a belvárosban.

2023. november 24. – Lima, Miraflores városrész

Ma egy hostelből induló ingyenes idegenvezetéssel együtt sétáltunk végig a Miraflores nevű városnegyeden, amely a turisták kedvenc negyede. Modern, tiszta és biztonságos utcák. Bevásárlónegyedek és drága bárok.

Barrancóhoz hasonlóan Miraflores is közvetlenül a Csendes-óceánon partján fekszik. Így itt is megnéztük a gyönyörű naplementét, majd együtt mentünk el egy koktélbárba, ahol ismét Chilcano-t ittunk.

2023. november 23. – Lima, Barranco városrész

Hosszú együtt utazás után előfordul, hogy a liftben állva a tükörben veszed észre, hogy véletlenül ugyanolyan színű ruhákat vettetek fel 😁.

A második képen a limai hulladékgyűjtés látható, amit éppen két nő végez egy mopeddel. 🛵

Délután egy bárban frissen csapolt sört és chilcano-t ittunk. Ez egy piscoból, gyömbér üdítőből és egy szelet limeból készült ital. A pisco nevű szőlőpárlat évszázados vita tárgyát képezi Chile és Peru között, melynek során már mindkét ország nevezett el róla települést, hogy bizonyítsa, kihez is tartozik valójában az ital. 🍸

Ezután pedig még éppen sikerült elkapni a naplementét az óceánparton 🙂.

2023. november 22. – gasztronómia Limában

Naplementekor találkoztunk Theis-al, egy holland utazóval, akit Samaipatában ismertünk meg, és kimentünk egy tengerre néző kilátóhoz. Sokat beszélgettünk a legutóbbi találkozásunk óta szerzett élményeinkről, majd este elmentünk egy étterembe.

Lima többek között világhírű gasztronómiájáról ismert. Nagyon népszerű például a kínai-perui fúziós konyha, amit a 19. századi kínai bérmunkás bevándorlók hatásaként alakult ki. Idén a világ legjobb 50 étterme közül 4 Limában található, közöttük az abszolút elsővel. A perui főváros Koppenhágát taszította le ezzel a trónról, aki évekig vezette ezt a listát. A világ legjobb éttermébe hónapokkal előre kell asztalt foglalni, hogy elfogyaszthassunk egy fejenként 700 eurós vacsorát. A holland barátunk elment kipróbálni az egyik ilyen top éttermet, mert állítása szerint egy ilyen minőségű vacsora 150 eurós ára nagyságrendekkel az európai árak alatt marad. Ebbe egy 14 fogásos vacsora fér bele, de kiegészíthető egy hozzá igazított alkoholos italkostólóval is, ami viszont sajnos duplázza az árat.

Mi azonban megelégedtünk egy teljesen átlagos árszintű étteremmel, ami szintén nagyon finom volt. Az Arroz Tapado nevű étel tükörfordításban borított vagy fedett rizst jelent és ízben egy jó pörköltre emlékeztetett rizzsel lefedve. A másik fogás neve Ají de Gallina, ami rizs és szeletelt főtt burgonya, a tetején csirkeraguval és főtt tojással. Az adagok általaban 2-3 főre készülnek és megosztásra kerülnek.

2023. november 21-22. – érkezés Limába

Közvetlenül a Colca kanyonban tett túránk után éjszakai buszra szálltunk, ami hosszú és idegtépő úton vitt minket Limába. Mivel a főváros közvetlenül a tengerparton fekszik, ezért az utazás elején 2300 métert kellett leereszkednünk. Sötétben, látótávolság nélkül száguldott a busz az Andok hegyei között, miközben azt hittük, hogy bármelyik pillanatban kirepülünk a kanyarból. Mivel az első sorban ültünk, mindent láttunk. Sajnos a lejtős kanyarokban végrehajtott előzési manővereket is. Hiába húztuk be a függönyöket, hogy ne kelljen tovább nézni ezt az műsort, alvásról szó sem lehetett, mert a kanyarban való fékezésektől egyből rosszul lettünk. Végül hajnali 3-kor leértünk a tengerparti pánamerikai főútvonalra, ahol Ica városában tartottunk egy rövid szünetet. A sofőrök cseréltek, az út pedig kiegyenesedett, hiszen elhagytuk a hegyeket.

Ica környéke tele volt szőlőültetvényekkel, hiszen ez a területen fekszik Peru leghíresebb bortermelő vidéke. Nem sokkal 5 óra után felkelt a nap. Mi pedig meglepődtünk, mert a táj olyan száraz volt, hogy gyakorlatilag egy homoksivatag közepén buszoztunk. Itt aztán locsolhatják a szőlőtőkéket éjjel-nappal, gondoltuk. További fél napon keresztül utaztunk a homokos tengerparton, amíg el nem értük Limát. Nem igazán bántuk, hogy nem tettünk több megállót Perunak ezen sivatagos részén, hiszen a táj nem volt valami változatos: homokdűnék és homokhegyek, semmi fa, bokor vagy zöld.

18 órás utazás után végül délben értük el Peru 11 millió lakosú fővárosát. Ahogy leszálltunk, fogtunk egy taxit és a Barranco negyedben lévő Airbnb-lakásunkhoz hajtottunk. Az modern lakás olyan jól fel volt szerelve mindennel, amit Dél-Amerikában még nem tapaszaltunk. Ledőltünk a kanapéra és megpróbáltuk kipihenni az utazást.

2023. november 20-21. – túra a Colca kanyonban

Arequipától nem messze található a Colca kanyon, amely több mint 4000 méteres maximális mélységével a világ egyik legmélyebb kanyonja (összehasonlításképpen a Grand Canyon legmélyebb pontja kb. 1800 m mély). Mivel nem volt időnk és kedvünk az egyéni tervezéshez, ezért egy szervezett túra keretében látogattuk meg a kanyont. Két napot töltöttünk túrázással az elképesztő kanyonban. Az éjszakát egy kis szállóban töltöttünk egy zöld oázisban a kanyon fenekén.

2023. november 18. – Arequipa belvárosa

Arequipa 2300 méteres magasságban, száraz, sivatagos éghajlaton fekszik. A hőmérséklet itt lényegesen magasabb, mint az Altiplanón ahonnan tegnap jöttünk, így még este is kint lehet ülni, különösebb meleg ruházat nélkül.

A várost három vulkán veszi körül: A legmagasabb a Chachani 6057 méterrel. Őt követi a kúp alakú Misti 5822 méterrel, amely közvetlenül a város mellett található és Arequipa házi hegyének is tekintik. A legkisebb és legtávolabbi Picchu Picchu pedig 5665 méteres.

A régió Chiléhez hasonlóan ma is aktív, a legutóbbi földrengés például 2001-ben volt, és súlyos pusztítást okozott a városban. Mi is felébredtünk egyszer éjszaka egy kisebb rengésre. A helyiek szerint nem tévedtünk, ugyanis naponta átlagosan 12 földmozgás van a városban és környékén. A Misti vulkán utoljára 1870-ben tört ki.

Arequipa belvárosa 2000 óta az UNESCO Világörökség része, ahol a legtöbb gyarmati épület a környéken bányászott hófehér vulkanikus kőzetből, sillarból épült. A belváros fénypontja a Plaza de Armas tér, amelynek az északi oldalát Peruban egyedülálló módon teljesen elfoglalja a város katedrálisa. Emellett egyike annak a kevesebb mint 100 templomnak a világon, amely jogosult a Vatikán zászlaját kitűzni.

Két napot töltöttünk a fehér város felfedezésével. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az apró kis homoki legyek, melyek muslinca méretükkel alig észrevehetőek, viszont harapásukkal hetekig tartó súlyosan viszkető nyomokat hagytak hátra a lábunkon. A hőség ellenére szívből ajánljuk a hosszúnadrágot mindenkinek, aki erre jár 😀.

2023. november 17. – reggeli

Reggeli menü: müzli banános palacsintával és ananászos-banános turmixal, valamint friss, szeletelt ananász és tojásdinnye. A sárga paradicsomra hasonlító tojásdinnye akkora volt, mint egy mangó, ízben pedig alig különbözött a sárgadinnyétől.

2023. november 16. – érkezés Arequipába

Reggel 8 órakor buszra szálltunk Arequipa irányába. Amikor délután 1-kor megérkeztünk Peru második legnagyobb városába, teljesen letaglózott minket a hangos forgalom, a kipufogógázok és az embertömegek az utcán a Copacabanán töltött 5 nyugodt és csendes nap után.

Taxival mentünk a szállásunkra, ahol szívélyesen fogadtak minket. A lakásunkhoz egy fantasztikus tetőterasz is tartozott, zöld növényekkel és különböző ülőhelyekkel. Egy igazi kis oázis ebben a hőségben. Ezen kívül egy tál friss gyümölcs, keksz, olajbogyó, lekvár és hűtött italok vártak minket. Nagyon kedves fogadtatás egy ilyen hosszú és fárasztó buszút után.

2023. november 15. – határátkelés Peruba

Összesen 155 nap után ma végül elhagytuk Bolívia kulturálisan és természetileg egyedülálló és sokszínű országát. Hivatalosan csak 90 napig maradhattunk volna az országban, ami miatt szeptemberben már Cochabambában is próbáltunk vízumot igényelni, de sajnos elutasították. Sucreban és La Pazban különböző betegségek miatt nem tudtunk tovább utazni, így végül fel kellett készülnünk a határon fenyegető pénzbüntetésre. Ugyan az utolsó napig reménykedtünk, hogy a bírság helyett talán elfogadják a kórházi dokumentumokat, de sajnos a szerencse nem állt mellénk.

A napot tóra néző reggelivel kezdtük. Ezután bepakoltuk a maradék holminkat a hátizsákjainkba, és kiálltunk a szállásunk előtti útra, ami közvetlenül a bolíviai-perui határra fut be. Leintettünk egy mikrobuszt, majd alig negyed óra múlva el is értük a Khasani nevű kis határfalut. Ezen a határátkelőn csak gyalogosan lehet átkelni, a buszok és taxik mindkét oldalon visszafordulnak.

A bolíviai határellenőrzés, a büntetés kifizetése és egy kis pénzváltás után a kilepő pecséttel az útlevelünkben átsétáltunk a perui oldalra. A másik oldalon kedvesen és barátságosak fogadtak minket, sorbaállás nélkül azonnal megkaptuk a belepő pecsétünket. A vízummentes időszak itt is 90 napra szól.

Ahogy elhagytuk az épületet, egy barátságos határőr elmagyarázta, hogy a Yunguyo nevű település és a hozzátartozó buszpályaudvar kb. 2 kilométerre van, majd rámutatott egy kék-fehér tuk-tukra. Jó vicc, gondoltuk. Mi abba biztosan nem fogunk beleférni a hátizsákjainkkal. De, mint ahogy már utazásaink során többször megtanultuk, semmi sem lehetetlen. Szó szerint bepréselődtünk tehát, a határőr segített begyömöszölni az utolsó zsákot is, és már indultunk is.

A buszpályaudvaron vettünk egy buszjegyet, és rögtön felszálltunk a mikrobuszra. Ahogy Bolíviában, itt sincs szükség menetrendre, mert a buszok akkor indulnak, amikor megtelnek utassal. Nekünk azonban szerencsénk volt, és körülbelül fél óra várakozás után már haladtunk is Puno városa felé.

Késő délután értünk Punóba, ahol először perui SIM kártyákat vettünk, majd spontán úgy döntöttünk, hogy maradunk egy éjszakára, hogy ne kelljen éjszaka buszozni. Este még sétáltunk egyet a Titicaca-tó partján, majd megnéztük a kikötőt és központot is. Az izgalmas napot egy perui sörrel, gin-tonikkal és egy finom pizzával zártuk. A Pilsen nevű sör Peru legrégebb óta gyártott söre és nem meglepő módon, ahogyan a bolíviai Potosínát, ezt is egy német származású kézműves alapította 1863-ban.

2023. november 14. – Copacabana

Egy derűs nap a Titicaca-tónál. Vacsorára ismét rántott pisztrángot ettünk indokolatlan mennyiségű fokhagymával.

2023. november 13. – Isla del Sol, a Nap szigete

A mai napon hajóval mentünk az Isla del Sol, vagyis a Nap szigetére, a Titicaca-tó legnagyobb és leghíresebb szigetére. A hajó a sziget északi részénél engedett ki minket. Először elsétáltunk az északi szegletben levő inka romokhoz, majd végig gyalogoltuk a szigetet a déli részéig. Ott egy étteremben ebédeltünk elképesztő kilátással a tóra, majd a késő délutáni hajóval visszatértünk Copacabanaba.

2023. november 12. – kirándulások Copacabanaban

Copacabana a Titicaca-tó déli részén, közvetlenül a perui határon fekszik. Mind a város, mind a tó az Altiplano fennsíkon található, az Andok hegyvonulatai, a nyugati Cordillera Occidental és a keleti Cordillera Central között. A várost körülvevő vörösesbarna, kopár hegyek árulkodtak róla, hogy a száraz évszak legvégén vagyunk.

Közvetlenül reggeli után felsétáltunk a Cerro Kesanani hegyre, amely a szállásunk mögött magasodik. A csúcsra egy könnyű földúton sétálhatunk fel, melyet feltehetőleg a hegyre telepített antennák szervizelésére építettek. Fentről csodálatos kilátás nyílt a Titicaca-tóra és a városra.

Ezután megebédeltünk a városközpontban, majd felmenünk egy másik hegyre, a turisták és zarándokok által gyakran látogatott Cerro Calvario-ra. Ugyan ez egy szent hely, teljesen tele volt dobálva szeméttel. Mint kiderült, ennek vallási okai is vannak, mert a megvásárolt majd eldobált dolgokra a helyiek áldozatként tekintenek. Ennek ellenére megvártuk a hegy tetején a naplementét, majd a zuhogó esőben rohantunk le a kedvenc parti büfénkbe, ahol minden este isteni fokhagymás rántott pisztrángot ettünk.

2023. november 11. – érkezés Copacabanaba

Nehéz elhinni, hogy így elrepült az idő és összesen 2 hónapot töltöttünk La Pazban. Voltak ebben az időszakban hullámvölgyek, de szerencsére hegyek is. A különböző betegségek után el tudtunk merülni La Paz kultúrájában, csodálatos tájakat fedeztünk fel és hegyeket másztunk a környéken.

De ismét itt az ideje továbblépésnek, új élményeknek és kalandoknak. Így délután egy mikrobusszal Copacabanába, a Titicaca-tó partján fekvő kisvárosba utaztunk. A város egy félszigeten fekszik, mely a perui határ átlépése nélkül csak komppal elérhető. A kompra csak az üres busz és sofőrje hajthat fel, miközben az utasok egy kis hajóval kelnek át a túlpartra, ahol aztán ismét felszállnak a buszra. Copacabanában egy szuper szoba várt minket, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a 3812 méter magasan fekvő Titicaca-tóra, Dél-Amerika legnagyobb tavára (területe 14-szerese a Balatonénak).

2023. november 9. – utcai piac El Altóban

Ma ismét felmentünk a felvonóval El Altóba, hogy megnézzük Dél-Amerika legnagyobb utcai vásárját. A csütörtökönként és vasárnapoként rendezett piac 200 háztömbön át húzódik a Július 16. negyedben, ezért július 16-i vásár néven is ismert. Itt bizony szó szerint mindent árulnak, amit csak el tudunk képzelni. De persze ahogy a városban, itt is mindennek meg van a helye. Vannak utcák, ahol csak gyümölcsök és zöldségek, máshol hús, hal, a harmadikban pedig már ruhaneműk kaphatók. De autóalkatrészekkel vagy csavarokkal teli sorok is vannak. Sőt, mi még szekrényeket, ágyakat és matracokat árusító utcát is láttunk. Nekünk nem jutott eszünkbe olyan árucikk, ami itt nem lenne megtalálható.

A piac folyamatos növekedésével ma már minden héten 2 millió dollár értékű áru cserél gazdát. Elsősorban az El Altóból és a környékről származó emberek árulják itt termékeiket. Legtöbbjük az Aymara népcsoporthoz tartozik, akik főként La Paz és Oruro környékén élnek. Bolíviában, Peruban és Chilében összesen több mint 2,2 millió ember beszéli ezt az őslakos nyelvet, így a quechua és a guarani mellett ez az egyik legelterjedtebb nyelv Dél-Amerikában.

2023. november 5-7. – az első 6000 méteres csúcs

A legutóbbi túráink után úgy döntöttünk megpróbálkozunk életünk eddigi legnagyobb kihívásával, egy 6 ezres hegy megmászásával. Az óriási gleccserekkel borított 6088 méter magas Huayna Potosí méltóságteljesen emelkedik La Paz fölé, és kiváló lehetőséget nyújt a kalandvágyó kezdő hegymászók számára.

2023. november 3. – kerékpárral a halál útján

Ma egy szervezett túra keretein belül hegyi kerékpárokkal csapattunk le az Észak-Yungas, vagy másik nevén a halál útján. A 4700 m-ről 1200 m-re robogó keskeny, kavicsos és néhol vizes út nem teljesen veszélytelen, nevét is a rendkívül magas halálos baleseti számok miatt kapta. A kilátás viszont csodálatos volt, ahogy haladtunk lefelé, a kopár magashegyi táj drasztikusan váltott át sűrű zöld dzsungellé.

Hozzászólások