október

2023. október 30. – november 1.

Végre újra sátorral túráztunk! Három napon keresztül utaztunk az Andok elképesztő hegyei között. Először a Laguna Juri Khotához túráztunk, ahol 4700 méteres magasságban vertük fel a sátrunkat, kilátással a hegyekre és gleccserekre, melyek éjszaka a hold fényében ragyogtak. Másnap az 5000 méteren fekvő Eslovenia lagúnához mentünk fel, ahol közvetlenül egy vízesés felett vertük fel a sátrunkat. Délután pedig még feljebb mentünk, hogy megtekintsük a Ventanani gleccsert. A több tíz méter magas jégfaltól szó szerint elállt a szavunk.

2023. október 27.

Katja ma túrázni ment a Serranías Almillanis hegységbe Romival és Floval, akikkel a Valle de las Ánimasban találkoztunk. Attila sajnos nem tudott velünk tartani, mert előző este megsérült a térde, amit most pihentetnie kell.

2023. október 25.

A teleféricó utolsó állomásától taxival mentünk a Milluni nevű egykori bányafaluba. Innen indultunk felfelé a 5435 m magas Chacaltaya hegyre. A túraútvonal minden volt, csak könnyű nem, de végül csak felértünk a csúcsra, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a hegyekre, amelyek némelyikét gleccserek borították. A Chacaltaya egykor a világ legmagasabb síterepe volt. Ma az éghajlatváltozásnak köszönhetően szinte teljesen hómentes, a csúcson lévő turistaházak pedig üresen állnak. Délután a hegy másik oldalán sétáltunk le, ahol a sziklás hegy a legkülönbözőbbb színekben ragyogott.

2023. október 25. – A túra előtt

A mai túránk kezdőpontjához többször is át kellett szállnunk a különböző teleféricó, vagyis kötélpálya vonalakon. Az utolsó felvonó El Alto fölött repített minket. Ez a város közvetlenül La Paz mellett fekszik, neve lefordítva „magas”. A két város az idők során összenőtt, és ma már egy egységet alkotnak. La Paz a dimbes-dombos völgyben, 3600 m-es átlagos magasságban fekszik és dél-nyugaton csatlakozik El Altóhoz, ami már az Altiplano fennsíkon, 4150 méteres magasságban terül el. Ez a terület teljesen sík, ezért itt található Bolívia második legnagyobb repülőtere is. Az ide érkező turisták gyakran kényszerülnek orvosi ellásra, mert a nem mindennapi magasság komolyan megterheli a szervezetet.

La Paz-ban, máshogy, mint az európai városokban, a gazdagok a völgy alján, míg a szegények a pompás kilátással rendelkező hegyoldalakban élnek. Minél feljebb megyünk, annál szegényebb a lakosság, ami a teljes El Alto-ra is igaz. El Altót 1985-ben alapították önálló, városi rangú önkormányzati egységként, amivel Bolívia legfiatalabb városának mondható. Az ország vidéki területeiről történő nagyfokú bevándorlásnak köszönhetően El Alto ma Bolívia második legnagyobb városa Santa Cruz után, La Paz pedig csak a harmadik helyet éri el ezen a dobogón.

2023. október 24.

Miután Katja születésnapján a Valle de la Lunában voltunk, ma megtekintettük a sziklaképződmények nagytestvéreit. A Valle de las Ánimasban, vagyis a Lelkek völgyében végtelen sziklamonolitok emelkednek fenségesen az égbe. De azt hisszük, a képek magukért beszélnek. Itt találkoztunk egy német párral, akikkel együtt fedeztük fel a völgyet.

2023. október 20.

A Plaza Mayor de San Franciscótól nem messze található a Boszorkánypiac, amelyet élénk színek és színes esernyők díszítenek. Nappal és éjszaka is egyedülálló hangulat várja a látogatókat.

2023. október 19.

Séta La Paz központjában. Elhaladtunk a Nemzeti Múzeum mellett, majd meglátogattuk a Plaza Mayor de San Francisco-t, ahol esténként különböző táncokat vagy színházi jeleneteket adnak elő a turista tömegeknek. A téren található a Basílica Menor de San Francisco katolikus templom, melynek oltárát és az oldalsó folyosóit számos, az egyes szenteket ábrázoló figura díszíti. Sajnos a fényképezés tilos volt, így belülről nem tudtunk fotókat készíteni. Az interneten azonban találhatunk képeket az oltárról. Vacsorára egy olasz pizzériába mentünk, ahol egy hatalmas margarita pizzával zártuk a napot.

2023. október 18.

Krumpli mennyország. Ha szereted a krumplit, mint Katja, akkor jó helyen jársz Dél-Amerikában, mert itt állítólag több mint 200 fajtát termesztenek több mint 2000 éve. Ezek nagy része a geológiai és éghajlati követelmények miatt csak a perui Andokban tud megteremni.

Nemcsak mercado-ban, vagyis az utcai piacokon, de a szupermarketekben is számtalan burgonyafajtát találhatunk, kicsiktől nagyokig, különböző színekben. Ezeket a burgonyákat különböző módon készítik el, és különböző ételekhez használják fel. A burgonyagumó megvásárolható frissen, vagy dehidratált formában is, ami hosszabb ideig eltartható. A szárított burgonyát elkészítés előtt néhány órára vízbe kell áztatni, aminek következtében visszanyeri eredeti méretét. Egyes krumplik a tunta seco a különleges szárítási eljárásnak köszönhetően jellegzetes fehér színt kapnak. A dehidratált chuño burgonya már az Andok őslakosainak is alapvető tápláléka volt.

A spanyolok csak a 16. században exportálták a burgonyát Európába, ahol gyönyörű fehér-lila virágai miatt először dísznövényként használták a hercegi és a kolostori kertekben. A 17. században Németországba is eljutott, ahol a burgonyát szkeptikusan szemlélték. Mivel eleinte csak az apró, ehetetlen terméseket próbálták enni, amelyek nemcsak nagyon keserűek, hanem megnézőek is voltak, a burgonya hamar rossz hírnévre tett szert. Nagy Frigyes porosz király azonban az úgynevezett burgonyarendben kötelezte a parasztokat a burgonyanövény termesztésére. A parasztok nem tudták elképzelni, hogy a gumó ehető, miközben a növény szinte minden föld feletti része keserű és mérgező. Ebből született aztán az alnémet (Plattdüütsch) mondás: „Wat de Buer nich kennt, dat frett he nich”, ami lefordítva körülbelül annyit jelent, hogy amit a gazda nem ismer, azt nem is eszi. Csak a burgonyagumó későbbi megfőzése után derült ki, hogy a burgonya valóban ehető, ami után aztán el is terjedt, mint alapvető élelmiszer. (A sok kísérletezés helyett vajon miért nem lesték el a dél-amerikaiaktól, aki már akkor évezredek óta ették? 🤔)

A burgonyatenger után azonban a banánchipseket is megemlítenénk. A képen látható két fajta a legnépszerűbb. Mindkettőt bő olajban sütik, ezért ropogósak. A hosszúkásak sósak és ízben alig különböznek az európai burgonya chipsektől. A kerekek alakúak ugyanabból a főző banánból készülnek, de sokkal érettebb állapotban, ami édes ízt kölcsönöz nekik.

A hosszúkás sárga oca, más néven gumós madársóska nagyon emlékeztetett a rebarbarára, mind állagát, mind ízét tekintve. Nyersen az illata és az íze savanyú, amit a benne levő oxálsavnak köszönhető. Főzés közben azonban elveszíti ezt az ízét és inkább édes lesz. Mi az ocát levesekhez használtuk, de nyersen salátákhoz is adható.

Az utolsó képen egy üveg singani, vagyis bolíviai szőlőpálinka látható. Az alapanyagként szolgáló alexandriai muskotály szőlők a déli Tarija város környékén, 2000 méteres magasságban teremnek. Ugyanezt az italt Peruban és Chilében pisco néven ismerik és fogyasztják. Attila apukája ajánlotta nekünk gyomorpanaszokra, és mivel mi mindig hallgatunk a szüleinkre, gyorsan vettünk is egy üveggel 😁.

2023. október 17. délután

A Sucre térről egyenesen egy buszmegállóba mentünk, majd felszálltunk a Palca nevű kis faluba tartó minibuszra. Délután Palcátból Uni-ba egy lélegzetelállító kanyonon keresztül túráztunk.

2023. október 17. délelőtt

A San Pedro negyedben sétálva Sucre téren (kívülről 😃) megnéztük a világ talán legkülönlegesebb börtönét, a San Pedro börtönt. Aki szeretné megérteni, hogyan működött ez a hihetetlen intézmény 25 évvel ezelőtt, az elolvashatja Rusty Young rendkívül izgalmas, igaz történetet elmesélő Marching Powder című, angol nyelvű könyvét.

Ebben a börtönben először is minden rabnak „belépési díjat” kellett fizetnie. Miután pedig eldöntötték, hogy az öt részleg közül (az olcsótól a luxusig) melyiket engedhetik meg maguknak, keresniük kellett egy szabad cellát, melyet aztán egy bérleti szerződés aláírása után pénzért kellet bérelniük. A cellák az ár függvényében néha leginkább apartmanokra hasonlítottak és bútorokkal, televízióval, valamint konyhával voltak felszerelve. Más dolgok is hasonlóan működtek, mint a kapitalista külvilágban: éttermek, élelmiszerboltok, fodrászatok és ügyvédi irodák. Akinek nem volt elég megtakarított pénze odakint, természetesen kereshetett magának odabent is munkát. A szokásos munkahelyeken kívül például a pincében működött a világ egyik legnagyobb kokainlaboratóriuma. Emiatt egy gramm tiszta kokainért odabent kevesebbet kértek, mint egy üveg sörért. A rabok feleségei és gyerekei nem csak szabadon mászkálhattak ki-be, hanem családként élhettek együtt a börtönben. Így az utcáról ismert női árusok nem csak falakon kívül, hanem belül is árulták portékájukat, miközben a gyerekek napközben kimentek az iskolába.

Később az épület a „turistabörtön” címet is megkapta, mert néhány rab idegenvezetést kínált a La Pazba látogató turistáknak. Egy kisebb felárért cserébe még egy éjszakát is maradhattak, hogy belekóstoljanak a kokainnal fűtött éjszakai életbe. A börtön La Paz egyik fő látványossága lett, miközben a 2000-es évek elején több ezer, ha nem tízezer turista látogatta meg. A börtöntúrák annyira híresek voltak, hogy még a világ legnevesebb útikalauza, a Lonely Planet is hivatalos turisztikai látványosságként jegyezte őket. Az egész rendszer persze a minden képzelőerőt felülmúló korrupción alapult, ugyanis Bolíviában abban az időben egyszerűen mindennek és mindenkinek megvolt az ára.

Ma már mindez csak történelem és a börtön ugyanúgy működik, mint bármelyik normális. Legalábbis ez a hivatalos álláspont a külvilág felé… Mindenesetre turista börtöntúrákat már régen betiltották. A BBC angol nyelvű riportját a témában itt olvashatod.

2023. október 16.

Egy tipikus bolíviai utcai piac. Ahogy már korábban is írtuk, itt nincsen szükség saját autóra, hiszen ezek a minibuszok minden kis utcába és még a legeldugottabb kis hegyi falvakba is eljutnak. Egy átlagos délutánon La Paz autóforgalmának minimum 80%-át minibuszok teszik ki. Így persze a helyiek szinte mindent ezzel szállítanak. A mi faluba tartó buszunkra ma például két nő szállt fel, akik a városban vásárolt élelmiszereket a színes ruháikba csomagólták majd a tetőcsomagtartóra erősítették.

2023. október 15.

Ma újabb sétát tettünk La Pazban, miközben ismét meglepő dolgokat fedeztünk fel. Például a rózsaszín egyszarvúnak öltözött embert a védelmi minisztérium előtt (?). Mivel a hostel konyhájában elfogyott a gáz, ezért elővettük a saját kemping tűzhelyünket. Vacsorára pedig egy sportbárba mentünk, ahol majd 4 hónap itt tartózkodás után megittuk az első frissen csapolt sörünket Bolíviában!

2023. október 14.

Úgy tűnik, hogy az antibiotikum hatott, így ma újra kimozdultunk La Pazban, hogy végre lássunk valamit a városból. Elmentünk a központba, megnéztük a stadiont, különböző tereket és templomokat. Naplementekor felmentünk a méltán híres Killi Killi kilátóba, ahol hosszan beszélgettünk egy helyi lakossal a bolíviai kultúráról és életről. Amikor besötétedett, felszálltunk felvonóra és a kivilágított város fölött repültünk haza. Csodálatos befejezése ennek a nagyszerű napnak.

2023. október 13.

Katja születésnapja óta nem tudtunk sok mindent csinálni, mert Attila ágyban feküdt különböző betegségekkel. Közben Katja tovább dolgozott a blogon és sajnos megint elkapott valamit, ezért pár napig antibiotikummal ágyban feküdt. Így Attila ma egyedül tett egy rövid sétát és felment egy kilátóhoz, ahonnan remek kilátás nyílt La Pazra. Útközben lefotózott néhány érdekes graffitit. További la pazi utcai műveket a streetart fotóalbumban találsz.

Hozzászólások